FEJLESZTŐJÁTÉKOK AZ UTAZÁS ALATT

Itt a nyár, a meleg, a nyaralás és ezzel együtt az utazás. Gyanítom sokunkban felmerül a kérdés, miután be van pakolva a naptej, fürdőgatya, búvár felszerelés, ruházat minen lehetséges időjárásnak megfelelően és egy komplett gyógyszertár, hogy: " Te jó ég, hogy fogják a gyerekek addig kibírni?" És ez bizony nagyon meghatározó eseménye tud lenni az utazásnak. Persze ott a Tablet és a teló, de ha szeretnénk kímélni a szeretett gyermekeink szeme világát és ha már együtt a család legyünk is együtt, akkor jobbnál jobb játékok közül lehet válogatni. Egy utazás minden család életében másképp zajlik. Van akiknél teljesen zökkenő mentesen történik egy külföldi utazás autóval, és persze van akiknél kissebb távolság megtétele is komoly feladat, több és nagyobb pihenők igénybe vételével. Nagyobb gyerekeknél előjöhet ilyenkor a kötelező olvasmány, hiszen általában el vannak hanyagolva és "....mindgyárt vége van a nyárnak..." című mondat már elkopott annyit lett mondva. A könyv után jön a telefon..., de aztán! Na aztán a nagyobb csemeténket is meglephetjük egy új ördöglakat adta kihívással. http://www.jatekfarm.hu/ordoglakat_gyujtemenyc_crazix_655 Ügyességi kirakó - Woodix http://www.jatekfarm.hu/ugyessegi_kirako_woodix_656 Ördöglakat gyűjteményc - Crazix Iskola előtt álló gyerekek részére nagyszerű és igazán érdekes a Mini Games sorozat mely több képesség terület fejlesztését is megcélozza. Mini játékok: Nyomkereső Mini logika - Hajócsata - Battleship Mini logika - Tedd sorrendbe! - Back in order A Miniland nagyon érdekes fejlesztő játéka a Gumis Logikai játéka melyből három verzió is megtalálható.valamint Mágneses Sudoku. Miniland Logikai játék I. - gumis Miniland Logikai játék II. - gumis Miniland Logikai játék III. - gumis Mágneses sudoku bogaras, dobozos ML36054 Kirándulások alkalmával nagyon nagy élmény nyujt a Navir bogárvizsgáló szettje: http://www.jatekfarm.hu/termeszetfelfedezo_szett_1796 Természetfelfedező szett A Thinkfun zömében egyszemélyes logikai játékokat gyárt. A családba mindenki kedvence a Rush Hour http://www.jatekfarm.hu/thinkfun_rush_hour_csucsforgalom_tarsasjatek_1739 Thinkfun: Rush hour Csúcsforgalom társasjáték De nagyon sok más játék van még, amiket itt nem emeltem ki. És min e mellett a mi kedvencünk, illetve a kisebbik fiamé a szólánc és a barchoba :) Kívánok nagyon jó nyarat továbbra is és jó pihenést! Kérlek nyomj egy LIKE-ot az oldalunkra: Köszönöm: Lipócziné Ági www.jatekfarm.hu

Nem bírja az ovit, vegyül ki?

NEM BÍRJA AZ OVIT, VEGYÜK KI? Dr. Vekerdy Tamás válaszol egy szülői kérdésre: Unokám négyéves, értelmes, érdeklődő, erős akaratú (nem hisztis), kedves kislány. Óvodás, aki utál óvodába járni! Mindennap sírással megy be, ami az óvónők elmondása szerint elég sokáig tart. Nme bírja az ovit, vegyük k? „Az óvoda szép környezetben, kedves óvónőkkel, elég színvonalasan működik, sok értelmi sérült és nehezen szocializálható gyerekkel. Az én unokám az egyetlen »normális« közöttük (az óvónők szerint is!), és ezért nem szeret az óvodába menni. Nem tud velük játszani! Nem az a bajom, hogy ilyen gyerekek vannak, hiszen itt minden segítséget megkapnak, de az én unokám már az óvoda szó hallatára is retteg. Az ok, amiért idekerült, az, hogy ezen a telken működik az az alapítványi iskola is, ahova a bátyja évek óta jár. Ez a lakásuktól körülbelül 25 kilométerre van, így egy fuvarban lehet vinni őket. Anyukája szerint majd megszokja, jó ott neki, és csak színészkedik. Nem tudom, mennyire lehet színészkedésnek venni, ha éjjel zokogva felsír, és közben azt mondogatja, hogy nem akarok oviba menni! Ébredéskor is az az első mondata: »Ne menjünk oviba!« Kérem, nyugtasson meg, hogy nem lesz-e kárára a későbbi életében ez a számára nehéz óvodai lét?” Óvodai rettegés Az integráció, az együttnevelés híve vagyok, és Ausztráliától az Egyesült Államokon át Nyugat- és Észak-Európáig mindenütt láthatjuk, hogy az integráció az egyetlen és a jó megoldás mind a „sérült” – fogyatékkal élő –, mind a nem sérült – „normális” – gyerekek számára. Minden gyerek jobban fejlődik az integrált osztályban, a tehetséges gyerek is (!), és nem is csak szociális készségében és érzelmi életében – ami pedig döntő fontosságú a későbbi beválás szempontjából! –, hanem értelmi életében is az által, hogy segít a másiknak („Tanítva tanulunk!”), és hogy újra és újra visszatérnek bizonyos témakörökre, sokkal jobban kibontva annak mélységeit is. De persze az integrációnak testi-lelki-szellemi értelemben szigorú szabályai vannak. Érteni kell hozzá. Meg kell tanulni. Orvosi, gyógypedagógiai, pszichológiai, pedagógiai és jogi szempontból egyaránt. És mindjárt a kiindulópontnál nagyon fontosak az arányok. Csak akkor működik jól az integráció, az integráltak számára is, ha arányuk nem lép túl egy bizonyos – különböző esetekben más és más – százalékot. Ha például magatartás-zavaros gyerekeket integrálunk, ők nem lehetnek többen, mint az osztály öt (esetleg tíz) százaléka… Ha ezeket a szabályokat nem tartjuk be, az integrált gyerek sem fejlődik, és az óvodai csoport vagy osztály is működésképtelen lesz. De ha jól olvasom levelét, itt tulajdonképpen nem is integrált nevelés folyik, hanem egy szegregált („elkülönített”) csoportba – ahol lényegében csupa „nehéz” gyerek van – került be egy „nem nehéz” („normális”) gyerek. Nme bírja az ovit, vegyük k? De hogy most már kérdésére is válaszoljak: A kisgyerek számára nagyon fontos, hogy a lehető legnagyobb érzelmi biztonságban nőjön fel, hogy mindennapi életében, játékában „szabad” legyen, környezete ne akadályozza őt – illetve saját félelme, rettegése környezetétől. Én azt gondolom, hogy a család helyében sürgős megoldást keresnék. Egy közeli óvodát, ha megoldható. Mióta tart ez az állapot? Szeptember óta? Ha ez a rettegés és ellenkezés semmit nem oldódott és folyamatos, én azt hiszem – civil véleményem! –, hogy nem kísérleteznék tovább. Nem hiszem, hogy a kislány „színészkedik”, és azt is nehezen tudom elképzelni, hogy „jó” ott neki napközben. Nem ismerem a család helyzetét, nem tudom, hogy milyen megoldások lehetségesek, nincs-e kisebb testvér, aki esetleg otthon van, és akkor ő is otthon maradhatna… Ha más megoldás nincs, marad az, amit elsőként említettem: a lakóhelyhez közeli óvoda. Még egy problémát meg kell említenem. Gyakran nagyon érzékeny az anyós-meny viszony. (Vagy a kislány édesanyja a maga lánya?) Ilyenkor a leghelyénvalóbb észrevétel is olaj lehet a tűzre, és a feszültségnek – és az ebből fakadó esetleges dacnak – a gyerek láthatja kárát. Nehéz megmondani a távolból, hogy mi lenne az a tapintatos, mindenki érdekét – és a feszültségek oldását – egyformán szolgáló megközelítés, ami aztán valóban a gyerek javára válna. Mit mondanak, mit tanácsolnak az óvónők azon kívül, amit már idézett tőlük? Lehetséges, hogy én a szülők helyében a nevelési tanácsadót is megkeresném, és a szakember tanácsát is kikérném. Bár a leírás elég egyértelműnek látszik, és az is elég egyértelműen állítható, hogy egy ilyen állapot fenntartása ártalmára lehet a gyereknek. Kérlek nyomj egy LIKE-ot az oldalunkra: Köszönöm: Lipócziné Ági www.jatekfarm.hu

MILYEN A JÓ ISKOLATÁSKA?

Novák Attila gyógytornász arról beszélt, hogy milyen a jó és milyen a rossz hátizsák, mire kell figyelnünk ha iskolatáskát veszünk a gyermeknek Tankönyveknek, füzeteknek, írószereknek nem kis súly van, ami a fejlődő gyermeki csontozatot alaposan megterhelheti. Nem mindegy tehát, milyen táskát akasztunk a hátára, és nem ez az egyetlen fontos kérdés! A mai gyerekek nagyon sok féle-fajta tárgyat tanulnak, amikhez minimum egy könyv és egy füzet az állandó felszerelés, a táska súlya ellen tehát sajnos nem sokat tehetünk. Arra kell tehát figyelni, hogy milyen táskát veszünk a gyermeknek. Mit okozhat a rossz hátizsák? A rosszul megválasztott iskolatáska oka lehet a hátfájásnak, a rossz tartásnak és hosszútávon a gerincferdülésnek is. A súly cipelése még nem változtatja meg a gerincoszlop görbületét, a túlságosan nagy teher cipelése vagy az aránytalan súlyelosztás azonban túlterheli a gerincoszlopot, hátat. Novák Attila gyógytornász szerint a féloldalas, vállon átvethető táskák teherhordásra – vagyis iskolatáskának –alkalmatlanok. Gyermekkorban a testsúly 10-20 százalékánál több terhet nem szabadna cipelniük az iskolásoknak. Mivel a csontozatunk 14-15 éves korunkig fejlődik a legintenzívebben a kisiskolás korban érdemes leginkább odafigyelni a különböző terhelésekre. Milyen a jó iskolatáska? A legmegfelelőbb táska egy olyan hátizsák, aminek kész – lehetőleg párnázott – pántját mindkét vállon hordja a gyermek, a hátfal a gerincoszlophoz igazodik, amely minden oldalról megtámasztja azt. Az sem árt ha a hátfal légáteresztő, hogy ne izzadjon bele a gyermek. A vállpánt legyen állítható, mert a táskának a váll vonalától a medencecsontig kell érnie. A gyógytornász szerint egy olyan szabályi is érdemes figyelembe venni, miszerint a táska alja a deréktól 20 centiméterre kell, hogy kezdődjön. Emellett persze nagyon fontos, hogy megfelelő módon mozogjon, sportoljon a gyermek. Manapság a mozgásszegény életmódnak köszönhetően sok gyermeknek alulfejlett a has- és a hátizomzata, ezért is lehetséges, hogy nem bírják a terhelést. Egyes nézetek szerint az iskolatáska cipelése kifejezetten hasznos lehet, ha a kisiskolás a számára megterhelő súly cipelésével tartja kondiban magát. Kérlek nyomj egy LIKE-ot az oldalunkra: Köszönöm: Lipócziné Ági www.jatekfarm.hu

VEKERDY: NYÁRON TILOS A TANULÁS!

Vekerdy Tamás állítja, az lesz jó szülő, aki saját magával is törődik gyereknevelés közben és nem boldog, hanem derűs, nyugodt és biztonságos gyermekkort teremt egy őszinte és szeretetteli családban. Ő már csak tudja, négy gyereket nevelt fel. – A gyermekpszichológus szerint milyen az ideális vakáció? – A derűsen, közösen, jó lehetőségekkel eltöltött idő az, ami a leginkább pihentet, ilyen lehet az ideális vakáció. Régi tanuláspszichológiai tény, hogy egyes tanulási szakaszok után szünetet kell tartani, éppen azért, hogy ez a tudás be tudjon rendeződni az agyunkba, ez pedig alvás és pihenés közben, tehát a szünetekben megy a legjobban. Ez a leglényegesebb része a maradandó és a képességgé érlelhető tudás kialakulásának, mint amilyen például az olvasás, írás, vagy az autóvezetés. Persze, az a gyerek, akivel a szülők végiggyakoroltatták a nyarat, szeptemberben ügyesebb lesz, az egész nyáron csak vakációzó gyerek pedig szeptemberre mintha mindent elfelejtett volna. De október végére kiderül, hogy a gyötrésnek még sincs jutalma. A gyakorló gyerek addigra elfárad, unja a tanulást, a vakációzónak pedig minden eszébe jut, még azt is jól csinálja, amit a szünidő előtt nem tudott. – A tanulás tehát tilos, de aludjon, ameddig akar, vagy azért legyen a szünidőben is rendesen beosztott napirend? – A kettő között. Aludjon, amennyit akar, de azért ne folyjanak szét a napjai, legyen tagolt, legyen benne valamiféle rend. Az a jó, ha van ritmusa a szünidőnek, de fontos, hogy ne taktusa, hanem ritmusa legyen. A taktus az túl gépies, az a nagyon szigorúan vett ritmus, ami nem tesz jót. A vakáció idején inkább az a fontos, hogy lazaságból, „mégis inkább ehhez lenne kedvem” dolgokból legyen több. Szóval amennyit lehet, legyünk vele, amúgy pedig hagyjuk békén: ha utál kimenni az udvarra, hát olvasson a lesötétített szobában. – Az még a jobbik eset, könyv helyett inkább számítógép és tévé van a lesötétített szobában. – Kutatások bizonyítják, hogy a televízió károsan hat, olyan, mint az agymosás. Megváltoztatja ugyanis az agy elektromos struktúráit, az éber állapotból az alvásra hasonlító állapot felé tolja, és az agyat külső, visszalapozhatatlan impulzusokkal látja el. Vagyis nem lesznek belőle olyan maradandó belső emlékképei, amelyek az énazonosságát segíthetik. – Vagyis jobb, ha nem néz tévét? – Nem vagyok dogmatikus, inkább azt mondom, tízéves korig sokkal jobb, ha a szülő limitálja a kütyük, így a televízió és számítógép használatát. Éppen azért, hogy a kisgyerekek megtanulják: felhasználói legyenek ezeknek a dolgoknak, ahelyett, hogy ezek a szerkezetek uralkodjanak felettük. Ehhez legjobb a közösen kiválasztott műsor, limitált időben és valamelyik szülővel együtt, hogy ha kérdése van, vagy megijed, legyen ott a felnőtt, aki segít és biztonságot jelent. Persze, mesélni még ennél is jobb, a hallott mesével indul ugyanis az olvasóvá nevelés, ami a gyerekek fantáziáját, kreativitását mindennél jobban fejleszti. – Az elmúlt évtizedekben az infokommunikáció valóban hatalmasat fejlődött és ettől sokat változott az életünk. Tetten érhető mindez a gyerekek fejlődésében is? – Sokkal kevesebbet beszélünk a gyerekkel és a gyerekek előtt, valóban, gyakran a tévé beszél helyettünk, ami nem úgy hat, mint amikor egy élő szervezet beszél. Amikor egy kisgyermekhez élő ember beszél, megfigyelhető, hogy a gégefőjében izomrángások futnak le. Ez az egyik oka annak, hogy a kicsiknek döbbenetes képességük van az anyanyelv elsajátítására. Amikor gépi – például a televízió – hangját hallgatják, mindez nem így van. A beszédhibák száma ezért is nő és azért is, mert a beszédfejlődés alapja a mozgás, a mai kisgyerekek pedig katasztrofálisan keveset mozognak, ami szintén összefügg a televíziózással és a számítógép használattal. – Ön mennyire emlékszik a gyermekkorára? – Többször próbáltam, de annyira jutottam, hogy ha visszagondolok, az az érzésem, mintha 5–7 éves koromig vattába lettem volna bugyolálva. A biztonság a legmeghatározóbb emlékem. Persze, vannak részletesebb képek is a fejemben, hogy például vasárnap korán reggel lehetett rohanni az apám ágyába és ott volt közös hülyéskedés és nagy mesélések, aztán ahogyan ámulattal figyeltem apámat, amikor hószagúan hazaérkezett a vadászatból és az övéről mindenféle madarak lógtak. De hogy ezekre a fényképek miatt emlékszem, vagy a fejemben rögzültek, már nem tudom eldönteni. – Szóval szeretett gyerek lenni? – Sok kínjára is emlékszem a gyerekkoromnak, például az írástanulás, vagy amikor a libát tanultuk természetrajzból, mégis azt hiszem, szerettem gyerek lenni. Abból gondolom, hogy tizenévesen írtam egy levelet a felnőttkori önmagamnak, amiben azt kívántam, hogy ne legyek soha felnőtt. Ezt többé-kevésbé sikerült is betartanom. – Lehet, hogy azért nem akart felnőni, mert a felnőtt magyar társadalomról azt tartják, hogy nem túlzottan gyerekszerető. Ranschburg Jenő sokat hangoztatta ezt. Egyetért? – Inkább azt mondanám, hogy nem egy gyerekértő ország a miénk. A saját gyermekkorunkra nemigen emlékszünk, és nem vesszük a fáradtságot, hogy megértsük a gyerekeket. Ilyenkor aztán terrorizálni kezdjük, hazugságokra kényszerítjük őket és elméleteket gyártunk, ahelyett, hogy azonosak lennénk azzal, amit éppen érzünk és ezért felelősséget vállalnánk. – Szóval fontos a boldog gyerekkor. – A boldogság megfoghatatlan. Inkább a derűs, nyugodt és biztonságos jelzők jutnak eszembe erről. Ehhez az kellene, hogy minden családban legyen egy ember, legjobb, ha ez az anya, akinek van ideje a gyerekekre, aki odafigyel, ha kérdezik, akivel lehet beszélgetni. Ez az érzelmi jelenlét, biztonság a legfontosabb. E nélkül lesz problémás a kamaszkor és kerülnek gyengén a felnőtt életbe a gyerekeink. – Azt olvastam, előbb jogász lett és csak jó tanácsra kezdett pszichológiát tanulni. – Az apám kérésére, akivel ennyire jóban voltam, végeztem el a jogot. 17 évesen ugyanis, amikor megkérdezték, mi szeretnék lenni, azt válaszoltam, világcsavargó. Erre azt mondta, jó, de előbb szerezzek egy tisztességes diplomát és menjek el a jogra. Saját indíttatásból 7 éves koromig inkább gyerekorvosnak készültem, a doktor bácsink miatt, aztán hosszú ideig írónak. Mivel pedig az írók közül sokan jártak jogra, úgy gondoltam, nem lesz az olyan rossz. Később mégis valóra váltottam az eredeti terveimet és egy kicsit gyerekorvossá, meg egy kicsit íróvá is váltam azzal, hogy gyermekpszichológus lettem. Ez amúgy mélyről jövő, belső indíttatás is volt, ha egy gyerekkel találkozom, azonnal hat rám és érzem őt, ha egy felnőttel, mindig inkább csak unatkozom. Bizonyára családi hagyományokban is gyökerezik mindez, sok óvónő, logopédus és tanár van a felmenőim között és a tágabb famíliámban. – Négygyermekes édesapa. Gyermekpszichológusként könnyebb vagy nehezebb annyira jó apának lenni, mint amilyenről ön mesél, ha az édesapjáról van szó? – Azt a biztos pontot a gyerekeink életében, amibe kapaszkodni lehetett, ami nekem az apám volt, nálunk a feleségem jelentette és nagyon jó sorsuk volt mellette. Ő is gyermekpszichológus, így szent elhatározásunk volt, hogy itthon csakis civilek leszünk, és spontán módon reagálunk. Így aztán az is előfordult, hogy ráordítottam a gyerekeimre, pedig tudtam, hogy az olyan, mintha megütném, de volt mindennapos mesélés, később felolvasás és nem feltétlen azért, mert a szakmánk miatt tudtuk, mennyire sokat számít. A hitelesség, a gyerekek szeme előtt élt őszinte élet, vagyis az önmagammal való azonosság a legmeghatározóbb minta. – Ez egyszerűen hangzik, a felelősség mégis nagy, így nem is csoda, ha időről időre felmerül: lehet-e ezt egyáltalán elég jól csinálni? – Kétségtelenül nehezebb ezt ma eldönteni, mint az elmúlt évszázadokban. Akkor nem volt gond, hiszen nagycsaládok éltek együtt, ott volt a dédi, a nagymama, nagypapa, nagynénik, nagybácsik. Volt minta, volt társaság a gyereknek és a szülők sem egyedül küzdöttek vele. A gyereknek való kiszolgáltatottság ma lehetetlenné teszi, hogy anya és apa pihenni tudjon. Pedig erre szükség van. Meg kell szabadulni időnként a gyerekektől. Egyedül is, a házastárssal együtt is pihenni kell, emberi életet kell élni, úgy sokkal könnyebb elég jól csinálni. – Sokan vannak, akik még nem tudják igazán, mit jelent a vakáció, mert csak szeptemberben lesz kisiskolás a gyerekük. Mit rontanak el leggyakrabban az „iskolakezdő” szülők? – Azt, hogy nem tudatosítják magukban rögtön a legelején, hogy az iskola a gyerek dolga. Amennyiben anyát és apát ilyenkor az érdekli legjobban, hogy bepakolta-e a gyerekük a táskáját, hogy megírta-e a leckét, esetleg ő akar a korrepetítor lenni, azzal hibát követ el. Az iskolakezdés tétje, hogy 8–12 év normális, vagy pokoli évet fognak közösen megélni. Ehhez a kezdetektől azt érdemes éreztetni a gyerekünkkel, hogy mindig ott a család a háttérben, segít és megvédi, ha szükséges, vagy ezt kéri, a többit pedig nyugodtan rá kell bízni. Ha otthon hagyja a tornazsákot és ezért egyest kap, nem baj, ha másodszor és harmadszor is, az sem baj, ötödszörre megtanulja és ezzel együtt azt is, hogy ez az ő felelőssége, hogy megbíznak benne minden körülmények között. Kérlek nyomj egy LIKE-ot az oldalunkra: Köszönöm: Lipócziné Ági www.jatekfarm.hu