A GYEREK SZERETETET AKAR - INTERJÚ VEKERDY TAMÁSSAL

Mostanában már a méhen belül is fejlesztjük a gyerekünket, kütyüket aggatunk a hasunkra, később elhalmozzuk fejlesztőjátékkal, és erőn felül cipeljük különórákra. Sokszor szinte semmi eredménnyel, amit persze újabb terheléssel orvoslunk - ezzel csitítva kételyeinket, szorongásainkat, hiszen a legjobbat - jó képzettséget, jó munkát, jó életet akarunk már a két hónaposnak is. A jövőbe nézünk, mint az egykor köztereinket díszítő súlyos szobrok, ahelyett, hogy a jelen igényeire figyelnénk. A kisgyerekkori fejlesztésről beszélgettünk Vekerdy Tamás pszichológussal. „A sikeres topmenedzser szabadon játszott gyerekkorában.”, tartja a mondás, de ha nem tudunk angolul, gyengék a szövegértési képességeink, és nem tudunk hatékonyan információt keresni a neten, akkor nehezen tudjuk a szabadságunkat kibontakoztatni. Nem abból lesz épkézláb, tevékeny, kreatív, felnőtt, akit már magzati kortól erre a felnőtt létre treníroztak, hanem abból, aki lehetett teljes értékű magzat, újszülött, csecsemő, kisgyerek – aki játszik, mesét hallgat és spontánul utánoz. Majd kisiskolás, aki nagy mennyiségű, nem rendszerezett konkrétum begyűjtésére képes. Ne kelljen neki sietnie semmivel, pláne nem az írás- és olvasástanulással. Előbb mozogjon le formákat a nagy térben, aztán ezeket vigye be, de még mindig nagyban a füzet kis terébe, és aztán jöjjön rá, hogy ez vagy az a hurok hasonlít a felnőttek írásához, és így saját mozgásból kiindulva tanuljon előbb írni, majd saját írásán olvasni, 4 év alatt, 6 év alatt, nem abbahagyva, lassan. Lehessen aztán lusta, álmodozó, de kreatív kamasz, törvénykereső struktúra felfedező, majd örökké vitatkozó ifjú. Mindez arról szól, hogy minden életkornak megvan a maga jellegzetessége. Taníthatunk akár két idegen nyelvet is, de csak a 7-8-dik életévtől, és akkor is direkt módon, füzet, nyelvtan és lefordítás nélkül, spontán utánzásra építve, mint az anyanyelvet. E fenti esetekben, ha minden szakszerűen történik, és ráérős, bő időráfordítással, jók lesznek a szövegértési képességeink, fogunk tudni idegen nyelveket (ha jó volt a tanárunk), és természetesen a számítógép sincs elzárva otthon és az iskolában a gyerek elől, de tanulnia csak 13-14 éves korától kell. Képtalálat a következőre: „vekerdy tamás” A fizetős fejlesztések csak fokozzák azt a társadalmi szakadékot, ami a (felső)középosztály gyerekei és a szegény rétegek között van. Ennek eklatáns képződménye az óvodába vitt, fizetős különóra. Persze jó a gyereknek, hogy nem kell elhurcolni egy harmadik helyre dzsúdózni vagy angolra, de kell-e neki tényleg négykor még az angol mondókázás? És milyen annak, aki nem tudja megfizetni, és marad a csoportszobában? Senkinek nem kellene óvodában különóra! Szabad játék kell, ez a legfejlesztőbb tevékenység óvodás korban, valamint a mindennapos mese (nem nézett, hanem hallgatott mese! - aki mindennap hall mesét, másfél évvel előzheti meg iskolába lépés idejére azt, aki csak rendszertelenül vagy úgyse hallgatott), továbbá kell a jól utánozható tiszta beszéd, ének, nem tanítva, hanem spontánul utánozva. Kötelező foglalkozás sem kell. A kikapkodás különórára neurotizál. Mondhatnám: jó annak, akit nem tudnak, vagy nem akarnak vinni, miközben a hátrányos helyzetűekkel (akik esetleg a tévé előtt nőnek fel szegényen is) más a probléma, nevezetesen, hogy nem áll módjukban játszani, illetve mesét hallgatni... A fizetős fejlesztők mindig találnak a gyereken fejleszteni valót. De hát senki sem tökéletes mindenben. Miért nem elégedettek a szülők a gyerekeikkel? Miért nem bízunk bennük? Testileg és lelkileg rendben levő gyereknek nem fejlesztés kell, hanem a fejlődéshez szükséges jó körülmények és az érzelmi biztonság biztosítása. A többi üzlet, mely a szorongó szülők szorongására épít. A kicsik erős vizuális memóriáját kiaknázva bizonyos módszerekkel már kétéveseket is meg lehet tanítani szóképes olvasásra. Miért jó két-háromévesen olvasni, avagy miért is lenne ezzel baj? A kisgyerek idegrendszere nagyon plasztikus, sok mindent tud felvenni, de helytelen megterhelni. Ha magától olvas 2-3 évesen, mert a nővérei sokat játszottak vele iskolást, nem probléma, de ha fejlesztjük, hiba. Az óvodás ne járjon dzsúdózni vagy angolra. Játsszon, hallgasson mesét, énekeljen, utánozzon, mozogjon. A különóra neurotizál. Körül vesszük a gyereket a játékot irányító tárgyakkal, melyeket mind azzal hirdetnek, hogy attól intelligensebb lesz. Persze, hogy a gyerek minden ajándéknak örül. Mi a jó ebből? Már Goethe megmondta, hogy a legjobb játékszer az, ami mindenből mindenné lehet – például a fahasáb, fekve hajó, mozdony, autó, felállítva torony, király stb. A többi jobb vagy rosszabb üzlet. A LEGO és a Montessori jobb, mert benne van, benne volt a „csináld magad” mozzanata. A számítógép – mi, felnőttek is rengeteg időt töltünk előtte, munkaeszköz, olvasás, tájékozódás, szórakozás, olyan alapvető, mint mondjuk a mosógép. Miért ne használná a gyermek is, illetve hogyan lehet azt mondani, hogy apu/anyu ezen olvas, lazít, dolgozik egész nap, de neked fiam nem szabad, mert káros? Ha én otthon számítógépen dolgozom, miért ne utánozna? Felmászik az ölembe, én elmentem az elmentendőt, ő meg hadd pötyögjön. Hamarosan jobban fog, mint én. Nagyszerű! De ezt időben limitálom, és számítógépes játékot lehetőleg nem engedek be – kamaszkorig. Akkor úgyis azt csinál, amit akar, de addigra már nem árt annyira a képernyő, amely egyébként mind a testi mozgást, mind a belső képkészítést blokkolja. Sokszor említi, hogy keveset foglalkozunk az alapfokú oktatásban a humán tárgyakkal. Ugyanakkor a munkaerő-piacon túltermelés van humán végzettségűekből és hiány természettudományosokból. Miért fontosak a humán tárgyak, avagy mi a fontos belőlük akár egy mérnök számára is? Amiben ma nagy a deficit, az az érzelmi nevelés, a művészeti nevelés, amelyik a belső ember, a belső biztonság kibontakozásához segít. Tájékozódás a természetben – science – ugyanúgy kell, mint tájékozódás a társadalomban. Egyiket se kellene az iskolában, felnőttes értelemben, szakosként tanítani és tanulni. A biológiai tantárgynak nem szabadnak arra törekednie, hogy kis biológusokat képezzen. Ahogy a magyar irodalomnak sem filológusokat kellene képeznie. Mindkettő élménytkellene, hogy adjon. Az egyik a külső természeti világról (mely bennünk is tevékeny), a másik belső világunkról, amelyik kifelé a társas kapcsolatokban manifesztálódik. A gyerekek élvezik a fejlesztőzést, akár táncház, akár olvasástanítás. Akkor meg mi a baj vele? A zene, tánc hihetetlenül hat a gyerekre, már a magzati kortól. Ez jó. A gyerek a fejlesztőzésben azt élvezi, hogy valaki, többnyire egy neki fontos felnőtt intenzíven foglalkozik vele, csak rá figyel. A gyermek személyiségét 18 éves koráig jogilag, kb. 14 éves koráig valóságosan is, többé- kevésbé a szülő hordozza. Ő dönt. Jó, ha ebben magára tud hallgatni, és az intuícióit tudja követni. Jó, ha úton jár – lélektől lélekig. A gyerekeknek elementárisan szükségük van a mesére, de ha egy apa utálja a sok hülye mesét, viszont elementárisan érdeklik az autók, akkor hamarosan büszkélkedhet majd azzal, hogy az én fiam utálja a meséket, ő az autókat szereti, és mindent tud róluk. Mert a gyerek az apának, a szülőnek akar megfelelni, szeretetet akar, elfogadást akar, még saját szükségletei ellenében is. Kérlek nyomj egy LIKE-ot az oldalunkra: Köszönöm: Lipócziné Ági www.jatekfarm.hu

Ballagási versek: Közeledik az óvodai ballagás. Néhány vers ízelítőül....

Tóth Juli - Óvodai búcsúzó A kezünkben virágcsokor, kis szívünkben szeretet. Megköszönjük, azt a sok jót, amit kaptunk tőletek. Óvónéni, jaj de sokszor Az öledbe vettél, Vigasztaltál, mikor sírtam, vagy velem nevettél. Meseország száz csodáját megmutattad szívesen, Nevelgettél, tanítgattál, türelemmel, kedvesen. Véget ér, most mese, játék, vár reánk az iskola! Óvónéni, Dadusnéni, nem feledünk el, soha! Elek István - Mint a kertész Mint a kertész virágait gondozza és neveli, úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei. A virág az illatával mondja azt, hogy: „Köszönöm!” én meg a sok jót a szívem melegével köszönö Füleki János - Óvodások búcsúzása Erdők-mezők dalos madárkája repülj a mi kedves óvodánkra. Kicsik voltunk mikor idejöttünk,, három évet tarisznyánkba tettünk. A három év sok-sok vidám napja kísér minket el az iskolába. Szálljon érte boldogság és béke óvónénik szerető szívére. Raggamby András - Búcsúzás Édes óvónéni el kell mostan válnunk! Egy-két nap és már nem ide: iskolába járunk. Hálásan köszönünk minden jót és szépet… nem feledjük a sok kedves óvodás emléket. Azokat se, akik velünk foglalkoztak s értünk annyi fáradságos áldozatot hoztak… Édes óvónéni! fél szívünk itt marad… mert az, aki jóságot vet, szeretetet arat…! B.Radó Lilli - Búcsú az óvodától Óvónénit köszönti ma minden versünk, kis dalunk: elbúcsúzunk, mert az ősszel iskolába indulunk! Búcsúzunk az óvodától köszöntővel, énekkel. De amit itt megtanultunk, nem felejtjük mégsem el. S ha lármáztunk is egyszer-egyszer s okoztunk is néha bajt, kérjük mégis: szeretettel gondoljon ránk vissza majd! Bihari Klára - Válás az óvodától Most látom csak, milyen szép itt, Színes képek hófalon. Virág tarka cserepekben, Játék földön, asztalon. Itt játszottam három évig, Nőttem, s velem nőtt a szék, A baba, a labda, az autó, Tanultam verset, mesét. A csengőig ágaskodtam, Most elérem könnyedén, S a kicsiknek most én mondom, Te is megnősz kisöcsém! Holnap már nem csengetek be, Nem játszom az udvaron, De három év örömével, Megyek tovább utamon. Szalai Borbála - Utólérem a bátyámat Mi tagadás, irigyeltem Hogy a bátyám iskolás, Hogy őneki gyerekjáték Az írás, az olvasás. Csodáltam, hogy milyen szépen Formálja a betűket, S hiába van sok belőlük, Ismeri a nevüket. Úgy megy neki az olvasás, Akárcsak a vízfolyás Hej — gondoltam — Mikor lesz már Belőlem is iskolás! S most, amikor beírattak Iskolába az idén, Megfogadtam: a bátyámat Utolérem, bizony én! Weöres Sándor - Sehallselát Dömötör Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók. Azt hitte, hogy szűcs az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát patkol a kovács. Míg más olvasott meg irt, ő csak ordítani bírt, megette a könyvlapot, s utána tintát ivott. Csak azt mondom: Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Donászi Magda - Óvodától iskoláig Egyszer régen édesanyám megfogta a kezemet, kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett. Csodálkoztam: mennyi játék, mennyi asztal, mennyi szék, gyorsan múlt a legelső nap, gyorsan futott el a hét. Négy év telt el. Négyszer láttuk az óvoda ablakán, hogy zöld lombok integetnek, vagy száraz ág van a fán. Hanem közben úgy megnőttünk, hogy az ágyunk kicsi már. Mesesarok helyett holnap az iskola padja vár! Takács Klára - Ovisok Búcsúja Látjátok, én hogy megnőttem, Iskolás lesz már belőlem! Tanulom majd az abc-t, Betűt írok és olvasok, Tudni fogom, milyen az Hogy öt meg öt az tíz! Azért gondolok majd rátok, Milyen jó is tinektek, Csak játszatok, csak nevettek, S jegyre sose feleltek! Jövőre, ha ti is jöttök, Ne féljetek segítek, Megmutatom, hol a mosdó, Tornaterem, tanári, S az udvaron, meglátjátok, Jókat fogunk mókázni! Iványi Mária - Nagycsoportosok búcsúztatása Nem jöttök már óvodába, Iskolások lesztek, játék helyett számokkal és könyvvel ismerkedtek. Megtanultok betűt írni, pocakos b-t, ó-t, á-t, rajzoltok szép színes képet, s hangjegyekből kottát. Azért mi sem búslakodunk, itt a mackó, s labda. Jövőre meg találkozunk az iskolapadban. Létay Lajos - Mit akar a ceruza? Az asztalon új ceruza meghegyezve szépen lássuk vajon hogyan ír, hogyan áll a kézben? Megmarkolja Palika, nekiesik Péter, de lám csak, a ceruza botorkál, szökdécsel. Erre húznák – arra megy, csúszkál jobbra – balra, írkapapírról lelép s karcol az asztalra. Mit akar e ceruza? Vesszőt, cukrot vár-e? Miért nem ír betűket, mint a Marikáé? Nem tud – mondja Palkó, még újra kipróbálja. Nem baj, ő is jön velünk ősszel iskolába. Hogy is volt... Édesanya kézen fogott S így kísért az óvodába. Ámulattal léptem be A játékok birodalmába. - De jó lesz a gyerekekkel Csupa móka, kacagás! Büszkén nézett rám a mama: -A gyermekem óvodás! - Bizony jó lesz – mondogattam hőscincérként bátran. Ám amikor megérkeztünk, Csak szepegve álltam. Aztán csak azt vettem észre, Óvodáskor három éve, Az első nap félénksége … Emlék lett belőle. Oviba már magam megyek Vigasztalom a kicsiket. - Ne szipogjál kiskoma, remek hely az óvoda. Hívogat az iskola Hívogat az iskola Kapuját kitárja Kispajtásom gyere hát, Menjünk iskolába. Jó barátunk lesz a könyv És a falitábla Kis pajtásom gyere hát, Menjünk iskolába Számolunk és olvasunk Vidám nóta járja Kis pajtásom, gyere hát Menjünk iskolába. Alan Alexander Milne - Hatévesek lettünk Egyesztendős voltam, épp hogy elindultam. Aztán kettő lettem, épp megszülettem. Három évet éltem. Én voltam? Nem értem, Négyesztendős múltam, S nem volt semmi múltam. Évem száma öt lett, Nem volt bennem ötlet. De most hatéves vagyok és Okos vagyok nagyon — nagyon. Így azt hiszem, ezt a kort már soha — soha el nem hagyom. Tandori Dezső: Óvodások ballagó verse Billegünk, ballagunk, jó így körbejárni; itt vagyunk, meg ott vagyunk: Tessék meg-megállni. Mint a fűben a madár - körülnéz és messze száll. Billegünk, ballagunk, mindent körbejárunk; itt vagyunk meg ott vagyunk: ez volt a mi házunk. Megszerettünk óvoda - nem felejtünk el soha! Várkonyi Katalin: Mezei csokor Tarka mező virágai Lilák, sárgák, kékek Hadd kötök most belőletek Búcsúcsokrot szépet. Búzavirág, pipacs, láncfű Marad még a réten- Búcsúzom az óvodától Hadd búcsúzzam szépen. Azt a sok jót... Azt a sok jót, amit kaptunk megháláni mint lehet? Kérdezgettem a virágot, kérdeztem a levelet. Nem feleltek, de a virág felém intett vidáman, amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban. Óvodának három éve Óvodának három éve, vidám napok szép emléke, elbúcsúzom tőled, itt hagylak ma végleg. Vár már az iskola, benne a sok új csoda: betűvarázs, számország kitárul a nagyvilág. Ám a sok vidám napot mit az óvodám adott, elfeledni nem fogom, ezt már biztosan tudom. Szalai Borbála - Utólérem a bátyámat Mi tagadás, irigyeltem Hogy a bátyám iskolás, Hogy őneki gyerekjáték Az írás, az olvasás. Csodáltam, hogy milyen szépen Formálja a betűket, S hiába van sok belőlük, Ismeri a nevüket. Úgy megy neki az olvasás, Akárcsak a vízfolyás Hej — gondoltam — Mikor lesz már Belőlem is iskolás! S most, amikor beírattak Iskolába az idén, Megfogadtam: a bátyámat Utolérem, bizony én! Édes óvónéni El kell mostan válnunk Egy-két nap és már Iskolába járunk. Hálásan köszönünk Minden jót és szépet Nem feledjük el a sok Óvodás emléket. Azokat se, akik Velünk foglalkoztak, S értünk annyi fáradtságos Áldozatot hoztak. Édes óvónéni Fél szívünk itt marad Mert az ki jóságot vet Szeretetet arat. Azt a sok jót, amit kaptunk megháláni mint lehet? Kérdezgettem a virágot, kérdeztem a levelet. Nem feleltek, de a virág felém intett vidáman, amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban. Kérlek nyomj egy LIKE-ot az oldalunkra: Köszönöm: Lipócziné Ági www.jatekfarm.hu